az új.

és itt az új blog http://ahajnalkozel.blogspot.com/
remélem ezen többen lesztek mint az existencén.

5. fejezet.

    Bess. SzSz.

Ma mindenki furcsa volt,nem tudtam, hogy miért, talán mert hét végén jó időnk volt.? Suli után Edem oda jött hozzám,

-        Szia, léci gyere egy kicsit

-        Ok. Megyek de hova?

Az erdő felé indult, és én követem.

-        Tudom, hogy más vagy mint a többiek. Az egész családotok más, furcsák vagytok. Most már tudom, hogy mért voltál olyan gyors pénteken este, és, hogy miért nem ettél vagy éppen ittál semmit.

-        Igen? Akkor mond el. Most!

-        Vámpírok vagytok!

-        Félsz?

-        Nem.

-        Tudod, hogy mi mit iszunk?

-        Igen, vért.

-        És most sem félsz?

-        Nem, nem félek bízom benned.

-        Ne, tedd! Az én családom más mint a többiek. Csak állatokra vadászunk. Ez olyan mint ha ti emberek csak tofút ennétek.

-        Miért, voltál olyan, undok az első nap amikor ide jöttem?

-        Csak mert nem, bírtam ki, hogy a közeledben legyek, annyira jó szagod van.

-        És van kepeségetek? Már mint, úgy mint a szuper hősök nek?

-        Igen, van bár nem mindenkinek, Alexisz, látja a jövőt, bár a látomások nem mindig igazak, ahogy a döntés úgy a látomás is változik. Jarad mások érzéseit tudja be folyásolni. Én le tudom másolni bárki képesgét, és van, hogy használni is jobban tudom.

Az oroszlán bele szeret a bárányba.

-        Micsoda buta bárány.

-        Micsoda beteg mazorista oroszlán.

Négy nappal később… ( este )

-        Mit keresel itt?

-        Csak gondoltam be nézek. Szeretem, ahogy alszol.

  -        Mióta nézegetsz te engem álmomban?

-        Csak pár napja.

-        És mi neked ebben a jó?

-        Nem tudom.

-        Oké

Sokáig beszélgetünk még, és egyszer csak nagy lett a csönd.

Oda néztem, Edd-re és láttam, hogy elaludt. Olyan békésen aludt, nem akartam zavarni a jelen létemmel. Mire föl keltem volna, álmában meg fogta a karom. Nem akartam fel ébreszteni ezért kénytelen voltam ott maradni. Reggel mikor fel ébret aszt sem tudta, hogy hol van.

Lehet, hogy fel sem is mert.

-        jó reggelt.

-        Neked is. Egész éjszaka itt voltál.

-        Nem, csak miután elengedted a karon. Utána el kellet mennem, vadászni, mert nem bírtam volna ki.

-        És mi jó foktál?

-        Egy pumát és egy szarvast.

-        Pfuj.

-        Ne pfujgasd amíg nem ittál.

-        :D oké. Eljöhetek veled vadászni egyszer?

-        Nem!

-        Miért?

-        Mert akkor eluralkodik a vadász ösztön és nem biztos, hogy uralkodnék magamon.

-        Aha. Milyen nap van ma?

-        Szombat. Apád már elment. Nem akart fel kelteni.

-        Honnan tudod?

-        Gondolatolvasás.

-        Nem is mondtad, hogy tudsz olvasni valaki fejében.

-        Csak a tiedbe nem.

-        Hogy- hogy?

-        Nem tudom, de ezt csak másolom valaki ről, általában ezt szoktam használni de csak akkor ha az illető nincs nagyon messze tőlem

-        És most hol van?

-        Seattle határain túl. – utána és elmentem haza átöltözni. És Ö meg reggelizni és utána visszamentem hozzá.

-        Valamelyik nap elmegyünk hozzánk.

-        Hozzátok??

sajna :(

sziasztok.
sajnálatal látom, hogy nem sokan érdeklödnek a történetem után igy szerintem felesleges folytatnom.:/ de az utolsó fejezetet el hozzom még és utána nem íron tovább. sajnálom. de most majd teljesen máshogy kezdem, ha csinálom tovább. de 1 másik oldalon lesz de figyeljétek a facet és látjátok vagy esetleg be másolom ide.

4.fejezet

hát és akkor a következő. remélem tetszeni fog. :D
sziasztok.(: puszii

Az út viszonylag csendben telet. Mikor be értünk Forksba lejjebb vett a gázból, mert, amikor utoljára néztem éppen a 240km/h hagyta el a mutató. Elmondtam neki, hogy melyik a mi házunk.

Amikor oda értünk le alította a motort, láttam, hogy apám már otthon volt. Amikor ki szálltam a kocsiból. Csak annyit mondott:

-        Majd hétfőn találkozunk. Szia

-        Szia. – és elhajtott. Mikor be értem be néztem a napaliba apám nem volt ott. És egyszer csak meg szólalt.

-        Edd. Te vagy az?

-        Igen, apa. Én most elmegyek le, fekszem.

-        Oké. Jó éjt

-        Kösz, neked is. – mikor fel értem a szobámba gyorsan bebújtam az ágyamba és rögtön el is nyomott az álom.

Aszt álmodtam, hogy egy erdőben sétálok. És tudtam, nem vagyok egyedül, valaki, valami ott volt a fák között.

Oda mentem az egyik fa mögé, és ki néztem, láttam, hogy valaki ott áll nekem hátal, egy lány a derekáig ér a csoki barna haja, piros pánt nélküli ruhában, és lapos talpú cipőben. Úgy nézet ki mintha egy pumát szorított volna a kezében és szívta, volna a nyakát. Amikor végzet csak ledobta a löldre és ott hagyta, lassan meg fordult észre vette, hogy ott vagyok. És akkor fel ismertem Bess volt az. Nem tudam mi lehetett ö valójában, talán vámpír? Ez nevetséges. Nem léteznek vámpírok. És ekkor rámakart ugrani mire oda ért volna a nyakamhoz fel ébredtem, és mint ha valaki a fal előtt  állt volna amikor el fordultam, hogy a lámpát föl kapcsolom el tűnt.

Föl pattantam az ágyamról és benyomtam a gépem.

Amikor betöltött rögtön az internetre kattintottam, Vámpírok írtam a keresőbe. Rögtön ki adta, és el kezdtem olvasni:

-        Vámpírok, hideg fehér bőr, gyorsaság, erő, halhatatlan, vért isznak.     

És így minden össze ált. Bess vámpír volt, és az egész család.

Annyira le sokkoltam, hogy akkor tértem magamhoz amikor reggel apám el ment.

Én is összeszedtem a cuccom, meg reggeliztem, és el indultam a suli felé a motorommal. Amikor a parkolóba értem el döntöttem, hogy

Suli után beszélek Bessel erről az egészről. A nap viszonylag gyorsan el telt. És szerencsémre az összes Lewin jött iskolába.

3. fejezet

itt a 3. rész.(:  ez csak Edd szem szöge.(: remélem tetszik millió puszi.sziasztok.(: <3

3. fejezet

Edem. SzSz

Nem tudom mi baja, lehet velem Bessnekk, még csak nem is beszéltem vele. Holnap biológián meg kérdezem tőle, hogy mi a baja velem!

De nem jött suliba, az összes testvére jött iskolába de ő nem! 

Három napig nem mutatkozott. Aztán egyik nap arra ébredtem, hogy a nap melegen sült be a szobám ablakába, és ennek örültem, mert amióta apához költöztem sosem sütött a nap. Reméltem, hogy ma végre jön Bess iskolába és tudok vele beszélni, de ma sem jött.

- Gyere el velünk seattle-be. A nagy bátyám nyitott egy éttermet menyünk el bandába. Gyere te is! – hívott Angela

- Oké. Mehetünk.

Amikor oda értünk már sötét volt. De nem bántam.

-        Ti szálljatok ki, én leparkolok. Nem nagyon van a közelbe parkoló

Hely. Nem sokára megyek utánatok.

Én szálltam ki utoljára a többiek már elmentek.

Utána minden nagyon gyorsan történt, ahogy ki léptem az útra, hogy ki szállok a kocsiból csak annyit vettem észre, hogy egy autós ezerrel száguld felém. Elég rendesen lesokkoltam, csak akkor tértem magamhoz, amikor egy Hűvös kéz meg ragadott, és fel kapott és rohanni kezdet velem, amikor elég mesze voltunk le rakott de még mindig nem láttam ki az, amikor a lábam leért a földre, elvesztetem az egyen súlyomat hátra dőltem, hogy elesek de a kéz meg ragadott, mielőtt eleshetem, volna.

És akkor láttam meg, hogy ki az Bess volt. De, hogy került ide? Követett?

Nem tudom! De majd ö meg fogja mondani, az biztos!  

 -   Te mit keresel itt?

-        Igen neked is szia, és csak erre jártam aztán el rángattalak amikor jött az az örült aki majd nem el ütött. Szívesen.

-        Oh. Igen kösz. És hova lettél ebben a pár napban?

-        El kellet utaznom családi okokból.

-        Nem sétálunk egyet?- kérdeztem, mert kezdet kínossá válni a nagy csönd.

-        De mehetünk. És te miért voltál olyan örült, hogy körül sem nézel, amikor ki lépsz az országútra?

-        Én, izé.. nem tudom.

-        Nem fázol. – kérdezte

-        Nem. Te igen?

-        Nem. Én nekem ez még nem hideg forróvérű vagyok. Vissza kéne már menedd biztos keresnek.

-        Igen, fel sem tűnk, hogy szalad az idő.

Amikor  az étteremhez értünk pont jött ki a banda, valamin nagyon röhögtek. Amikor meg láttak meg lepődtek.

-        Te meg hol voltál? – kérdezték és ekkor Bess oda lépet mellém és azt mondta:

-        Csak össze futottunk és dumáltunk egyet fel sem tűnt milyen késő van.

-        Aha, nem tudtuk mikor jössz és mi már ettünk.

-        Szerintem neked is kéne enni valamit. Majd én el viszlek. – mondta Bess.

-        Oké köszi.:) – amikor be értünk jött egy pincér, hogy fel vette a rendelést.

-        Te nem eszel?

-        Nem és nem szoktam vacsorázni.

-        Hogy vittél el olyan gyorsan az útról?

-        Hát tavaly sprinter voltam.

-        Aha oké. -  épp föl álltam volna az asztaltól, hogy el megyek. De el kapott és vissza rántott.

-        Ne menj el.

-        El mondod az igazat? – csak bólintott.

-        Talán követtél?

-        Nem, csak vásároltam és meg láttalak. Épp mentem volna haza amikor láttam az autót. És oda futottam és fel kaptalak.

-        Aha kösz.

-        Igazán nincs mit.

-        Biztos nem eszel?

-        Nem, diétázom.

-        Te? Egy deka felesleg nincs rajtad!

-        Hahaha.

-        Nem vicceltem.

-        De én meg tényleg nem eszem.

-        Hát oké. – amikor végeztem és ki mentünk a parkolóba nem tudtam melyik lehet a kocsija. Amikor oda lépet egy tűz piros Ferrari-hozz.

-        Ez a te kocsid?

-        Nem, ez Rin-é de kölcsön adta.

-        Szép. Nagyon szép.

-        Kösz.

2. fejezet

és én máris hoztam a következőt. Léci komikat írjatok.
előre is köszii. jó olvasást pusza. sziasztok.<3

Amikor ki értem az iskolából, azon godolkodtam lelépek egy pár napra.

A menzán meg halottam, néhány gyereket beszélgetni – amióta Carl átváltoztatott sokkal érzékenyebb a fülem, mint volt bár az emberi létemre nem nagyon emlékszem. – sikerült a nevét ki vennem, mert többinek tudtam a nevét. Mike, Tayler, Erick, Angela, Ben, Jessica, és most már Edem. A Forksi rendőrfőnök egy szem fia.

Amikor a közelükbe értem hallottam a nevem, és éreztem, ahogy több szempár is rám szegeződik. Edem épp aszt kérdezte:

 -Te ismered? –

-A szőke csaj Rina, a magas fekete srác Emil,

a kis fekete csaj Alexisz, és Jared szöszi, aki vele van. Na és ö Bess, iszonyat jó csaj, mint látszik de, itt nem érdekli senki sem.

-Bess nem hozzád való. Észre sem vesz téged. – mondta Erick.

Amikor oda értem a többiekhez, akik rám vártak, Alexisz rögtön meg kérdezte:

-Most, mint akarsz tenni? Hová akarsz, meni?- értetlenül néztem rá.
- Most volt egy látomásom ahol te padló gázzal döngec végig az ország útón Rina kocsijával és menekültél!- mondta és nekem akkor eset le a tantusz, hogy nem régen eldöntöttem, hogy elmegyek Tányáék hozz egy pár napra.

- Nem tudom én csak. – nem tudtam be fejezni.

- Hát jó de aztán siess vissza.

Ebéd után volt egy Irodalom. Utána még egy testnevelés óránk is ahol Edem is ott volt, szuper. Aztán végre haza értünk, gyorsan összepakoltam a holmimat, átöltöztem valami kényelmesebb göncbe és elmentem vadászni, mert a mi családunk vegetáriánusnak hívja magát, mert csak állatokra vadászunk. Egy Hegyi oroszlánt és a kedvencemet, pumát öltem meg.

Mikor haza értem levetem a pólóm, mert elégé állat szaga volt.

Elbúcsúztam a családtól, Elisától volt a legnehezebb, mert én voltam az a második gyerek az életében, amikor a fia meg halt le ugrott egy szikláról és a korház helyett a hullaházba vitték olyan súlyosak voltam a sérülései, bár a szíve még dobogott. És Carl változtatta át és utána egymásba szeretek én voltam az egy szem gyerekük - egy ideig.(:

Rina kölcsön adta a kocsiját tűz vörös Ferrariét.

Két óra alatt oda is értem hozzájuk, Tina örült, hogy ott vagyok és én is őrültem a viszont látásnak.

1. fejezet

    1900-óta így vagyok. Sosem változom, öröké 17 fogok látszani, és ez miatt a családommal mindig költözködnünk kell. De mi már csak ilyenek vagyunk. Sosem alakulunk és ez hiányzik legjobban az emberi életből. Mert ugye mi nem vagyunk emberek: vámpírok vagyunk.
A család többi tagja: Carl a nevelő apám orvos.
Elisa a legjobb anya, akit csak el tudtam képzelni ö építész.
Rina hát, ö neki ritkán van olyan nap amikor nem morcos. De öt így szeretjük.!

Emil  ö kétszer akkora mint én.

Oh és ott van a kicsi de idegesítő húgom Alexisz.
Neki külön leges képessége van, akár csak nekem.
Alice látja a jövőt, bár a látomásai nem mindig biztosak.

Nekem az a képességem, hogy bárki képességét le tudom másolni és néha még jobban is tudom használni mint az eredeti tulajdonosa.

Na és ott van Jered neki is van képessége. Mások érzéseit tudja befolyásolni. Akár csak a többiek rajtam kívül házasok.
Én Bess vagyok.

Létezésem óta 111-éve nem volt senkim a családomon kívül.

- Bess, ugye nem szeretnél el késni, az iskolából?- kiáltotta Elisa.
- Nem,de hogy, megyek már. - és már lent is voltam a nappaliba.

A többiek lent vártak rám. Amint meg láttak meg indultak a kocsi felé, az én kocsim felé. Mert ez a kocsi nem annyira fel tűnő mint a többi.

Egy ezüst Audi, sötét üvegek, kell, amiben, mint az öten kényelmesen el fértünk. 
Amint a sulihoz értünk le parkoltam a szokásos helyünkön, furcsa módon ez mindig üres volt, nem is csoda mivel Em-mel senki nem akar össze veszni.  Az első órám biológia  Emmel és Rinával volt.
Ők ketten hátra ültek. Én az ablak felöli sorban a második padban.
Mindenkinek volt padtása csak nálam volt egy üres hely.

Az óra elején be jött egy fiú borostyán szín haja, csoki barna szeme..
Mivel nem volt máshol hely mellém ült. Annyira jó illata volt, nem tudtam tudok-e uralkodni magamon. Mert az nem lett volna egy okos dolog ha neki ugrom. Amikor ki csöngetek ki viharoztam a teremből.
Utána volt egy spanyolom, de nem nagyon figyeltem mert folyékonyan beszéltem spanyolul, - hát igen van előnye is ha valaki sosem alszik. – és még mindig arra a borostyán színű hajú fiún járt az agyam. Utána következet egy matek.