1. fejezet

    1900-óta így vagyok. Sosem változom, öröké 17 fogok látszani, és ez miatt a családommal mindig költözködnünk kell. De mi már csak ilyenek vagyunk. Sosem alakulunk és ez hiányzik legjobban az emberi életből. Mert ugye mi nem vagyunk emberek: vámpírok vagyunk.
A család többi tagja: Carl a nevelő apám orvos.
Elisa a legjobb anya, akit csak el tudtam képzelni ö építész.
Rina hát, ö neki ritkán van olyan nap amikor nem morcos. De öt így szeretjük.!

Emil  ö kétszer akkora mint én.

Oh és ott van a kicsi de idegesítő húgom Alexisz.
Neki külön leges képessége van, akár csak nekem.
Alice látja a jövőt, bár a látomásai nem mindig biztosak.

Nekem az a képességem, hogy bárki képességét le tudom másolni és néha még jobban is tudom használni mint az eredeti tulajdonosa.

Na és ott van Jered neki is van képessége. Mások érzéseit tudja befolyásolni. Akár csak a többiek rajtam kívül házasok.
Én Bess vagyok.

Létezésem óta 111-éve nem volt senkim a családomon kívül.

- Bess, ugye nem szeretnél el késni, az iskolából?- kiáltotta Elisa.
- Nem,de hogy, megyek már. - és már lent is voltam a nappaliba.

A többiek lent vártak rám. Amint meg láttak meg indultak a kocsi felé, az én kocsim felé. Mert ez a kocsi nem annyira fel tűnő mint a többi.

Egy ezüst Audi, sötét üvegek, kell, amiben, mint az öten kényelmesen el fértünk. 
Amint a sulihoz értünk le parkoltam a szokásos helyünkön, furcsa módon ez mindig üres volt, nem is csoda mivel Em-mel senki nem akar össze veszni.  Az első órám biológia  Emmel és Rinával volt.
Ők ketten hátra ültek. Én az ablak felöli sorban a második padban.
Mindenkinek volt padtása csak nálam volt egy üres hely.

Az óra elején be jött egy fiú borostyán szín haja, csoki barna szeme..
Mivel nem volt máshol hely mellém ült. Annyira jó illata volt, nem tudtam tudok-e uralkodni magamon. Mert az nem lett volna egy okos dolog ha neki ugrom. Amikor ki csöngetek ki viharoztam a teremből.
Utána volt egy spanyolom, de nem nagyon figyeltem mert folyékonyan beszéltem spanyolul, - hát igen van előnye is ha valaki sosem alszik. – és még mindig arra a borostyán színű hajú fiún járt az agyam. Utána következet egy matek.