2011. július 18., hétfő

5. fejezet.





    Bess. SzSz.

Ma mindenki furcsa volt,nem tudtam, hogy miért, talán mert hét végén jó időnk volt.? Suli után Edem oda jött hozzám,
-        Szia, léci gyere egy kicsit
-        Ok. Megyek de hova?
Az erdő felé indult, és én követem.
-        Tudom, hogy más vagy mint a többiek. Az egész családotok más, furcsák vagytok. Most már tudom, hogy mért voltál olyan gyors pénteken este, és, hogy miért nem ettél vagy éppen ittál semmit.
-        Igen? Akkor mond el. Most!
-        Vámpírok vagytok!
-        Félsz?
-        Nem.
-        Tudod, hogy mi mit iszunk?
-        Igen, vért.
-        És most sem félsz?
-        Nem, nem félek bízom benned.
-        Ne, tedd! Az én családom más mint a többiek. Csak állatokra vadászunk. Ez olyan mint ha ti emberek csak tofút ennétek.
-        Miért, voltál olyan, undok az első nap amikor ide jöttem?
-        Csak mert nem, bírtam ki, hogy a közeledben legyek, annyira jó szagod van.
-        És van kepeségetek? Már mint, úgy mint a szuper hősök nek?
-        Igen, van bár nem mindenkinek, Alexisz, látja a jövőt, bár a látomások nem mindig igazak, ahogy a döntés úgy a látomás is változik. Jarad mások érzéseit tudja be folyásolni. Én le tudom másolni bárki képesgét, és van, hogy használni is jobban tudom.
Az oroszlán bele szeret a bárányba.
-        Micsoda buta bárány.
-        Micsoda beteg mazorista oroszlán.


Négy nappal később… ( este )

-        Mit keresel itt?
-        Csak gondoltam be nézek. Szeretem, ahogy alszol.

  -        Mióta nézegetsz te engem álmomban?
-        Csak pár napja.
-        És mi neked ebben a jó?
-        Nem tudom.
-        Oké

Sokáig beszélgetünk még, és egyszer csak nagy lett a csönd.
Oda néztem, Edd-re és láttam, hogy elaludt. Olyan békésen aludt, nem akartam zavarni a jelen létemmel. Mire föl keltem volna, álmában meg fogta a karom. Nem akartam fel ébreszteni ezért kénytelen voltam ott maradni. Reggel mikor fel ébret aszt sem tudta, hogy hol van.
Lehet, hogy fel sem is mert.
-        jó reggelt.
-        Neked is. Egész éjszaka itt voltál.
-        Nem, csak miután elengedted a karon. Utána el kellet mennem, vadászni, mert nem bírtam volna ki.
-        És mi jó foktál?
-        Egy pumát és egy szarvast.
-        Pfuj.
-        Ne pfujgasd amíg nem ittál.
-        :D oké. Eljöhetek veled vadászni egyszer?
-        Nem!
-        Miért?
-        Mert akkor eluralkodik a vadász ösztön és nem biztos, hogy uralkodnék magamon.
-        Aha. Milyen nap van ma?
-        Szombat. Apád már elment. Nem akart fel kelteni.
-        Honnan tudod?
-        Gondolatolvasás.
-        Nem is mondtad, hogy tudsz olvasni valaki fejében.
-        Csak a tiedbe nem.
-        Hogy- hogy?
-        Nem tudom, de ezt csak másolom valaki ről, általában ezt szoktam használni de csak akkor ha az illető nincs nagyon messze tőlem
-        És most hol van?
-        Seattle határain túl. – utána és elmentem haza átöltözni. És Ö meg reggelizni és utána visszamentem hozzá.
-        Valamelyik nap elmegyünk hozzánk.
-        Hozzátok??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése